A macskákat gyakorta hozzák hírbe olyan tulajdonságokkal, melyek az emberek világában korántsem számítanak ragyogó erényeknek: legfőképpen álnokságot, alattomosságot, kétszínűséget vagy éppen kiszámíthatatlanságot szoktak a fejükre olvasni. Ez azonban sült bolondság: a macska érzelmi élete vitán felül összetett, ám a legkevésbé sem jellemzik olyasféle emóciók, amelyek az emberi lélek sajátjai.
A macska érzelmi életét elsősorban fizikai állapota és környezet ingeri befolyásolják. Viselkedése mindig természetes, jellemhez soha nem lesz hűtlen: ha megfélemlítik,agresszív lesz, ha szükségleteit kielégítik, akkor elégedett, és így tovább.Mindemellett a kandúrok és a nőstények érzelmi élete jellegzetes eltéréseket mutat. A hímek emocionális világa kétpólusú: általában véve rendkívül kedves és hízelgő állatok, ám párzás idején teljesen megbolondulnak. A kandúrok haztérő gazdájukat boldogan fogadják, hangosan dorombolnak, és önfeledten törleszkednek ; szeretnek a gazdi ölében szundítani, és változatos módon mutatják ki szeretetüket. Ellenben párzás idején a fajfenntartási ösztön minden mást elnyom: a kandúrok ilyenkor nem látnak és nem hallanak, csak a nőstények után futnak; rendszeresen verekednek egymással, összetűzésbe kerülnek a kutyákkal, és sokszor éri őket kisebb-nagyobb baleset.Az ivartalanítás kézenfekvő megoldást kínál erre a problémára, de tudni kell , hogy a férfiasságuktol megfosztott kandúrok érzelmi élete is megváltozik. Gyakorta eltompulnak, elvesztik érdeklődésüket a külvilág ingerei iránt, aktivitásuk csökken; ezzel együtt hajlamossá válnak az elhízásra és az ebből fakadó betegségekre. A nőstények érzelmi élete összetettebb. Esetükben a fajfenntartási ösztön csekélyebb szereppel bír, hiszen a kölykök fölneveléséről is ők gondoskodnak. Elsőre visszafogottabbnak, tartózkodóknak tűnhetnek, mint a kandúrok, de jóval érzékenyebben reagálnak az ingerekre.
|
