A nyúl háziasítását jóval később kezdtük meg mint a többi háziállatét. A ló, a szarvasmarha, a kutya vagy a sertés, domesztikációját időszámításunk előtt keztük meg, jóval az üregi nyúl előtt, amiről meglehetősen keveset tudunk! Az üregi nyúl valószínűleg az Ibériai félszigetből kiindulva terjedt el Európában. A romaiak szerették a húsukat ezért tenyésztették őket, (bár ezt én eléggé elítélem, tudom hogy azért tenyésztik őket de akkor is!) Emiatt a hajósok is vittek magukkal nyulakat ha hosszú útra indultak. Ezért terjest el mindenhol a nyúl! Bizonyított tény, hogy Ausztráliában a fegyencek, nyulakat hurcoltak be. A megszökött, majd elvadult nyulak, természetes ellenség hiányában gyorsan elszaporodtak. Vadászásuk ellenére nőtt a számuk és valóságos csapást jelentettek ennek a földrésznek. A házinyúl tenyésztése az XIX. században vett nagy lendületet. Az elsőrendű szempont még mindig a hústermelés volt, de ekkoriban már törekedtek a gazdasági és küllemi javításokra. Ennek a tenyésztő munkának az eredménye lett, a mai sok fajta nyúl.
A nyúl háziasítása során megváltozott tulajdonságok:
testalakulás
termelőképesség
ivari élet és ösztönök
termékenységi viszonok
ellenálló képesség, szervezeti szilárdság
A testtömegben bekövetkezett változást mutatja az óriás és törpe fajták közötti különbség. A vadon élő állatok csontozata szilárdabb, a háziasítotté szivacsosabb szerkezetű. Az emésztőszervek átalakultak, alkalmazkodtak a takarmányozási viszonyokhoz. Ezért nem helyes az a felfogás, hogy azt nézzük, mit eszik az üregi nyúl.
A bőr és a szőrzet szintén átalakult, a szőrzet különösen a többféle színváltozatban és szőrminőségben (pl.: angóra, rex).
A termelőképesség a vadon élő üregi nyúlnál kizárólag a szabad természetben élés optimális értékéhez igazodik. Az anya csak annyi tejet termel, amennyi a kölykök felneveléséhez elég, szaporaságát és termékenységét a természetben talált élelem minősége és mennyisége szabja meg.
A háziasítás során az ember bőségesen gondoskodott az állatok szükségleteinek kielégítéséről. A háziasított nyúl korábban ivarérett, hisz erre is szelektálva lett, a szabadban élő állat ivarzása időszakos és a legmegfelelőbb időszakra korlátozódik biológiailag.
Az üregi nyulak tavasztól őszig rendkívül szaporák, fialás után a nőstény azonnal ivarzik és párzik, a kicsiket négy hetes korukban magukra hagyja, és újabb üreget ás a következő alomnak, hisz célja a minél több utód létrehozása. Éppen ezért az üregi nyúl ritkán él két éves kornál tovább. A monogámia a vadon élő állatok között gyakori, a háziasított nyúl poligám. Az anyai ösztöne és ivadékgondozása a vadon élő állatnak jóval fejlettebb.
A termékenység és szaporaság növekedett a háziasítás során, egyrészt a szelekció, másrészt a nem évszakhoz kötődő párzási időszak miatt, ami a nyúlnál több módszerrel is befolyásolható. Érdekes megfigyelés, hogy a háziállatok nemi szervei (herék, petefészkek) relatíve nagyobbak az ősökénél.
Az ellenálló képesség változása rendkívül szembetűnő. Megnőtt a takarmányozási, tartási igény, a fizikai megpróbáltatások elviselésének képessége viszont jelentősen csökkent.
Ha a háziállatok kikerülnek az ember gondoskodása alól, a legtöbbjük elpusztul. A háziállatok változatosságának kialakításában az ember akarata a legdöntőbb tényező.
|
